,,Hülye vagy- mondtam magamnak, majd ha ez elmúlik" 

Bevallom, megmondom neki, mit érzek... Készülök rá, edződöm, mint egy tini, aki belepirul, hogy moziba hívják.

Először... aztán másodjára már teljesen jól viseli, harmadjára el sem pirul.

Mit veszíthetek: semmit.

Ha így is úgy is elveszítem, veszítsem el őszintén, mély érzelmekkel, hadd teljen a fehér lap, amire írok. Legalább írni legyen mit, ha már a szívem oda, a tollam maradjon.

Őrlődöm.

Most visszaüt az annak idején oly sokszor bevált módszer: Előnyök, hátrányok.

Előny van csak, hogy megszabadulok a sok érzelmi vihartól. De egyben a hátrány, hogy önző dög vagyok, lehet, hogy fölkavarom, hogy tépelődik egy-két napot.

Most újra magamra gondolok... Hátrány lehet, hogy én tépelődök, de ez a szenvedés megéri, ha tovább tudok lépni.